Rosalie J. Moon: A nefelejcs virágai

A felnőttként életutat, pályát változtató szerző azzal a valóságlátással, élet- és emberismerettel rendelkezik, amelyhez meghatározó lépése volt önismerete, személyiségének fejlődése. Az írónő Újrakezdés című könyvéről tartott előadásainak sikere igazolta: szándéka visszhangra talált az olvasók körében, mert az életre vonatkozóan olyan megoldási módokat, utakat javasolt, amelyekre már sokszor ráléptünk, aztán számtalan oknál fogva nem jártuk végig mégsem azt.

Mindazok a kérdések, amelyek a teljesebb, örömtelibb, boldogabb élet miértjeit és megoldásait tárják fel, megtalálhatók A nefelejcs virágai című írásában.
A regény főszereplőjének, Liának, sorsa egyben az ember önmagába vetett hitének, akaratának, segítő szándékú, szeretettel és adni tudással rendelkező egyéniségének megnyilvánulásai. A mű ugyanakkor problémákat megoldó, tragédiákat feldolgozó tanítás-regény. A szerelmet, emberi értékeket nagyra értékelő, egyéni hangú írás tanulságai adottak.

A nefelejcs virágai című alkotás összegzi azokat a tudatos élethez nélkülözhetetlen lépéseket, amelyeket meg kell tenni ahhoz, hogy felismerjük, megéljük: sorsunkat egyedül mi alakítjuk olyanná, hogy az a mindenkori álmaink szerinti legyen. Az egyéni életutat járva pedig - Liával együtt - ezernyi színűvé, árnyalatúvá válik az életünk.

A könyv megjelenése: 2010. október 12.
A művek az előadások helyszínein is megvásárolhatók.

Rosalie J. Moon: Újrakezdés

»S ahogy lassan, a karmikus feladatok végrehajtása során, egyre többet tanultam meg magamról, úgy adódott a felismerés is, hogy észrevegyem azt, amire egész életemben vágytam, hogy van lehetőségem arra, hogy változtassak addigi életemen. (A karma a hinduizmusnak az a tétele, hogy az élőlények jó vagy rossz sorsát a különböző életeikben, főleg a megelőző életükben elkövetett tettek határozzák meg. A szerző.)

Ehhez azonban idő kellett. Már az 52. évemben jártam, amikor a nagy változás mellett döntöttem.

Hogy ebben a korban biztonságosan kialakított élettel, egzisztenciával miért vált életutat az ember, s hogy ezt a váltást a döntés után hogyan éli meg, az egyénenként változik. Bennem megerősödött az az érzés, hogy lehet ez valamiféle misszió – ennek a titkát még meg kell tudnom. Úgy gondoltam, hogy ezt az élményt megéri megosztani másokkal is.

Többször találkoztam azzal a gondolattal, hogy: ha az embernek meggyőződése, hogy nem jó az az út, amelyen jár, az, ahogyan él, változtasson.

Igen, így igaz. S milyen az, amikor valaki ezt meg is teszi?

Arra a következtetésre jutottam, hogy tudok olyan ismeretekkel szolgálni, amelyeken szívesen elgondolkodnak a hasonló korú hölgyek esetleg urak, és talán a döntésükben is a segítségükre lehetek. Természetesen őszintén, a nehézségek elhallgatása nélkül kívánok erről szólni, hogy a kép mindenki számára hiteles lehessen. Hiszek a megélt dolgok tanítás mivoltában, legyenek azok örömteli vagy személyemet érintő fájdalmak.

Az általam annyiszor vágyott új életlehetőséget Angliában, egy Cambridge környéki kisvárosban élve kaptam meg két évvel ezelőtt. Ettől kezdődően az én utam sajátos, a maga kihívásait nem nélkülöző út lett.«