„Egész életemben arra törekedtem, hogy minden gondolatommal és cselekedetemmel hiteles legyek.”

Rosalie J. Moon: Újrakezdés

Újrakezdés

„S ahogy lassan, a karmikus feladatok végrehajtása során, egyre többet tanultam meg magamról, úgy adódott a felismerés is, hogy észrevegyem azt, amire egész életemben vágytam, hogy van lehetőségem arra, hogy változtassak addigi életemen. (A karma a hinduizmusnak az a tétele, hogy az élőlények jó vagy rossz sorsát a különböző életeikben, főleg a megelőző életükben elkövetett tettek határozzák meg. A szerző.)


Ehhez azonban idő kellett. Már az 52. évemben jártam, amikor a nagy változás mellett döntöttem.


Hogy ebben a korban biztonságosan kialakított élettel, egzisztenciával miért vált életutat az ember, s hogy ezt a váltást a döntés után hogyan éli meg, az egyénenként változik. Bennem megerősödött az az érzés, hogy lehet ez valamiféle misszió – ennek a titkát még meg kell tudnom. Úgy gondoltam, hogy ezt az élményt megéri megosztani másokkal is.


Többször találkoztam azzal a gondolattal, hogy: ha az embernek meggyőződése, hogy nem jó az az út, amelyen jár, az, ahogyan él, változtasson.

 

Igen, így igaz. S milyen az, amikor valaki ezt meg is teszi?

 

Arra a következtetésre jutottam, hogy tudok olyan ismeretekkel szolgálni, amelyeken szívesen elgondolkodnak a hasonló korú hölgyek esetleg urak, és talán a döntésükben is a segítségükre lehetek. Természetesen őszintén, a nehézségek elhallgatása nélkül kívánok erről szólni, hogy a kép mindenki számára hiteles lehessen. Hiszek a megélt dolgok tanítás mivoltában, legyenek azok örömteli vagy személyemet érintő fájdalmak.

Az általam annyiszor vágyott új életlehetőséget Angliában, egy Cambridge környéki kisvárosban élve kaptam meg két évvel ezelőtt. Ettől kezdődően az én utam sajátos, a maga kihívásait nem nélkülöző út lett.”

 

Megrendelem a könyvet


Olvasson bele...

Az elmélyülés, az erőgyűjtés és az előrehaladás útja

 

Hosszú időmbe telt, hogy elhagyjam, elengedjem azt, ami nem segíti mostani életemet, hanem visszafog engem. 

 

Hosszas elemzés és koncentráció, gyakorlás kellett ahhoz, hogy a régóta meglévő felismerést a gyakorlat is kövesse. Hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásom azért, hogy nem azt teszem, amit elvárnak tőlem, hanem azt, ami az én utam fejlesztését segíti; mert egyébként a családtagjaim is ezt kívánták tőlem. (És persze a korábbi út folytatását is időnként).

Egy sor ellenmondást, ellen-erőt kellett felismerni, átformálni ahhoz, hogy mostanra éljem is és gyakoroljam is azt, amiért az új életet választottam. 

 

A múltamban lévő negatív energiák visszahúzó erejét, meglétét keservesen éltem meg. Annyira a hatalmukba kerültem gondolataim által, hogy néha kisebb betegségeket is elkaptam. Mindezek figyelmeztető jelek voltak a tanulás során, hogy nem járok jó úton. Nem szépítem mindezt, tudom, hogy fájdalmas tapasztalás kellett ahhoz, hogy fejlődhessek. Ahhoz is, hogy felül tudjak emelkedni a hétköznapokban jelenlévő kishitűségemen. Nem kevés időbe telt, hogy a feladatokat lebontsam arra a szintre, amikor már nem nyomasztottak annyira, s így a megoldásukra maradt energiám. 

 

Sajnos vagy szerencsére a tanulásnak ezen az útján bizony nagyon egyedül van az ember. Önmaga és a folyton jelenlévő kérdés: hová tartok? Mit akarok elérni? 

 

Sokszor magam is meglepődtem azon, hogy az emberi „életút” felén túl, milyen hatalmas mennyiségű ismeretlen és felfedezetlen dolog van bennem. Természetesen a megváltozott élethelyzetben sok tekintetben teljesen új voltam még önmagam számára is. Újra tanultam meg élni, intézkedni, másképp látni a körülöttem lévő dolgokat. Nagy út viszonylag rövid idő alatt, s talán azért is vett igénybe annyira, s éltem és élem át olyan intenzíven, mert a különlegességét, nehézségét is ismerem már.

 

Sok segítséget kaptam és kapok azonban a barátaimtól is, a reiki tanítómtól. A naponkénti meditáció egyre jobban segít és segített a feladatomra való koncentrálásban. Meglátásaimat, a gyakran kinyíló felismerések kapuit már beépítettem a napi munkáimba, gondolataimba. Elkezdtem magam másként látni, irányítani, biztatni. Figyelem és figyeltem, ahogy a belső erőm megerősödik ebben a folyamatban, s a feladatokat nem tehernek, hanem tanulásnak fogom fel újra, mint egykor, nagyon régen. 

 

A késleltető, negatív energiák egyike volt az időtől való félelmem. Tudva, hogy mennyit él jó esetben egy ember, sokszor gondoltam arra, hátha nagyon késő már arra az idő, hogy ezt az utat sikeresen oldjam meg. Hatalmas gátlást idézett ez elő bennem. Mert a türelmetlenségemet fokozta, amelyről korábban már szóltam. 

 

Pedig nemcsak a gyermeknek kell „megérni” dolgok elfogadásához, hanem a felnőttnek is. Még akkor is, ha rugalmasnak és sokat tapasztaltnak tudja magát bárki. Az intenzív változások ugyanis annyira megdolgoztatják az embert, ami minden sejtjéig elér, s a gondolkodást, a cselekvéshez szükséges aktivitást állandóan egy izgalmi szinten is tartják. Így gyorsabban fáradtam el, mint szerettem volna, - ami mások számára természetes is volt -, én azonban bánkódtam emiatt is. 

 

A legnehezebb időszakokban bizony elkeseredtem, s az akarat, a naponkénti igyekezet, tanulás megtérülése érthetetlen módon folyamatosan késett számomra. Nem értettem magamat sem sokszor, mert annyira el is fáradtam a törekvésekben, hogy értetlenül álltam a hegynek látszó, és soha nem csökkenő tennivalók láttán. Csak lassan jöttem rá, amit páromtól sokszor hallottam, hogy pihennem kell, sokkal többet mint amennyit a hétköznapok során engedélyezek magamnak. Ez egy belső harcot eredményezett magamban, mert tudtam, hogy csak akkor érem el, amire vágyom, ha teszek is érte, és nem is keveset. Alig-alig sikerült visszafognom magam, hogy a számomra megnyugtató módon cselekedjek...

 

Megrendelem a könyvet



Találkozás az íróval

Minden érdeklődőt szeretettel várunk a szerző előadásain! Bővebb információkért kattintson:

 
További információk

+
RJM

R. J. M.

A megélt eseményekből rengeteget tanulhatunk...

   Nagy bátorság kell ahhoz, hogy szembenézzünk önmagunkkal. Hibáinkkal éppúgy mint az erényeinkkel. Még nagyobb hit és elhivatottságérzés kell akkor, amikor mindezt végül papírra vetjük. A hit megerősít abban, hogy hasznára lehetünk másoknak is azzal, amit közkinccsé teszünk. Jelen esetben tehát az élettapasztalatokkal, az új élet indításával.

 

   Az Újrakezdés, A nefelejcs virágai, a Boldogságtörekvések című regények írójaként az életünk különböző   időszakaszaiban, személyiségünk alakulásának, fejlődésének folyamatában felmerülő kérdésekkel foglalkozom.

 

Szlovákiában, Magyarországon, Angliában tartott előadásaim során a sorsuk fordulópontjainak miértjeit kutatók, az önismereti kérdéseket megfejteni kívánók hallgattak végig.

   Több évtizedes tanári múltam, írói-előadói tevékenységem igazolja azt a meggyőződésem, hogy annak a tudásnak van igazán értéke: amely megélt tapasztalatokon nyugszik, amit megosztunk másokkal, s amit a hallgatósággal való személyes kapcsolatteremtés során is át tudunk adni.

   Az önismeret, a személyiségfejlesztés témaköreit is magába foglaló előadások segítségére vannak azoknak, akik sorsuk irányításában tudatos részvétellel kívánnak jelen lenni.

 

   Észre kell venni: számtalan lehetősége van az embernek, de amit szíve-lelke szerint szeretne, az a legfontosabb az életében.

+


Kapcsolat

Személyes tanácsadás kérése, bejelenkezés:
 

Telefon
0044(0)7904055031

Skype


Tárhelyszolgáltató: DOMAINcenter



Rendelés

A könyvek megrendelhetők a fentebbi elérhetőségek valamelyikén, valamint megvásárolhatók:

Online

 
Könyvesboltokban

+